Két hétig egyszer kelt csak enni, én meg már örültem, és egészen kezdtek kisimulni a ráncaim, erre tessék, pár napja megint 3(!) óránként ébred. Napközben ugyanannyit eszik, ugyanúgy. Faguriga legyek, ha ezt én értem. Ha Lackó meglépett egy lépcsőfokot, sose léptünk vissza. Tudom, ő nem Lackó, nekem meg abba kéne hagyni a hasonlítgatást.
Én már sose fogok végigaludni egy éjszakát?? Vagy csak legalább négy óránál hosszabb időintervallumot?
De legalább gyönyörű, és cuki. Meg legfőképpen egészséges. Ezzel vigasztalom magam.
(Ja, és az anyák napjához szeretném megjegyezni, hogy nekem ez az ünnep azóta nyert értelmet, mióta vannak gyerekeim, és már tudom, hogy mennyi mindenért tartozik az ember hálával az anyukájának. Szóval az Isten éltessen minden anyukát, aki kicsit is próbál túllépni az árnyékán, és megtenni mindent az ő gyerkőcéért. Köztük az én Anyukámat is, természetesen!)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Kicsi még! Mindig ezt mondja anyukám, ha kiborulok Hannára. :-) Kábé 3 hete csak 1x kelt éjszaka enni, úgy 3 magasságában. Erre pár napja már 1-2 között ébred és nem tudom visszaaltatni csak szopival, majd 5 körül is rámcsatlakozik. Mi is visszalépünk. :-)
Na,akkor legalább nem vagyok egyedül.. :))
Megjegyzés küldése