Asszem beteg

Lackóval mostanában minden délután vérre menő harcot vívunk az alvás miatt, amely nem mentes sem kiabálástól, sem könnyektől. A dolgot sokszor Dorci is nehezíti, mert csak nagyon ritkán akar ő is akkor aludni, mikor Laca, sőt inkább többnyire akkor ébred a délelőtti szunyókálásból, amikor elsőszülöttöm - meg én is- délutáni alvásra adnánk a fejünk. Ma is éppen ez történt. Pedig Lackó épp hajlott az alvásra- magától is. Mondom neki, hogy várjon míg megetetem Dorcit, és utána elviszem aludni. De ő MOST akar. Mondom akkor bújjon össze a Rudival, és pihizzen. Erre ő egy hang nélkül bebújt az ágyunkba, betakarta a Rudit, aztán magát is, és csendben elaludt. Én meg azóta se jutok szóhoz. Mik vannak? :)