2011. május 11., szerda
Kérdés
Tapasztalt szülőtársaimat kérdezném, akik 2 vagy több gyermek tulajdonosai szülei, hogy hogyan oldják meg azt a helyzetet, mikor a kicsi hosszas nyűglődés és szenvedés után végre elszenderedik, a nagy meg rengeteg értelmes beszélgetés, kérés, könyörgés, tilalom, veszekedés, kiabálás, büntetés ellenére sem hagyja aludni, hanem alattomosan, orvul felébreszti, és ezt még van képe szeretgetésnek álcázni. Szóval kérdem én, mit kell ilyenkor tenni, hogyan kell ilyenkor jól reagálni??? Ötleteket várok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Vidd ki a kertbe, ha jó idő van, vagy üljetek le rajzolni, mesélni, stb., valamivel próbáld meg lekötni, ne engedd be a szobába, ez legyen a VELE eltöltött idő KETTESBEN, hiába ott a háztartás, megvárhat... :-)
Én is csak azt tudom mondani, hogy ilyenkor a nagyobbat kell lefoglalni és lehetőleg a kicsi szobájától a legtávolabb. Előbb-utóbb megszokja mindkettő: Lackó, hogy "csendesebben" játsszon és ne ébressze fel a hugit, Dorci pedig, hogy úgy is el tudjon aludni, ha közben rohangálnak körülötte! Nem egyszerű, Hanna is nehezebben alszik el, ha itthon van Lillus.
Innen meg jól eltűnt a kommentem. A lényeg, hogy próbáld meg elszeparálni őket egymástól. Idővel Lackó megtanulja, hogy jobb, ha hagyja aludni a tesót, mert akkor tudsz vele foglalkozni, Dorci meg megtanul Lackó mellett aludni! :-) Nálunk is még képlékeny a dolog, de alakul! :-)
Az elszeparálás működhet, nálunk, amí kisebb lakásban laktunk, a kicsi nappal az előszobában aludt, a babakocsiban :), a nagy pedig így tudta használni a gyerekszobát is. Az előszobába viszont nem mehetett ki, alváskor az tabu volt.
Aztán az lett belőle, hogy a kicsi csak a teraszon volt hajlandó önállóan elaludni, és akkor az már úgyis szeparáció volt. De a végső megoldás az lesz majd, ha úgy szoktatod, hogy együtt aludjanak. Hosszú távon életmentő lesz a nap közepén két óra csönd :).
És köszi a linkelést.
Mindenkinek köszi az ötleteket, mostanában kezd nagyjából megoldódni a dolog, majd írok róla. :)
Kalib, nincs mit, szeretem mindkét blogod, naná, hogy kilinkeltelek! :)
Megjegyzés küldése