Minden reggel...

...az alábbi jelenet zajlik le köztem és Lackó között:

Lackó mozgolódik a szobájában, anya széles vigyorral az arcán belép.
Jó reggel kicsikém!
Lackó reménykedő arckifejezéssel:
Apa???
A "meleg" fogadtatástól Anya arcáról a mosoly lefagy:
Nem cicám, apa nincs itthon. Dolgozik, este jön, tudod.
Lackó duzzogva elfordul, és hozzáteszi:
Nem kérsz.
Még az is előfordul, hogy nekem nem hiszi el, hogy az apja nincs itthon, ezért hangos apucika, apa, Gábor kiáltásokkal ellenőrzi az állításom valósságát. Aztán mikor meggyőződött róla, hogy tényleg nincs itthon, még tüntetőleg vagy tíz percig elmolyol a kiságyban, és hiába könyörgök, nem akar kijönni onnan (nem kérsz.) Aztán mikor beígérem a reggelit, akkor hajlandó nagy kegyesen elhagyni az ágyát. :)

/Újabban amúgy minden nem kérsz. Nem kérsz a doktornéni, a délutáni alvás, a fürdés, a pelenkázás. Öröm az élet egy önálló akaratú másfél évessel. :)/