Éppen itt az ideje, hogy Lackó végre közösségbe menjen, és kiszabaduljon a kizárólagos női környezetből, ugyanis újabban mindenáron betétet akar tenni a gatyájába, ragaszkodik hozzá, hogy hajráfot hordhasson, és hogy "kirajzoljam" az ő arcát is.
Mi lesz ebből? :)
2011. szeptember 28., szerda
Három napos láz+hiszti a köbön
Elég hosszú a story, én meg viszont hulla vagyok, úgyhogy megpróbálom rövidre fogni. :)
Szóval az úgy kezdődött, hogy szeptember 15-én volt a 4. házassági évfordulónk, és gondoltunk egy merészet és lefoglaltunk egy gyönyörű szobát a Villa Fioréban arra a napra, a gyerekeket pedig anyósomra hagytuk...VOLNA. Mert mindkettő ügyesen betaknyosodott, Dorcinak egy kis hőemelkedése is lett. Na jó, semmi gond, újratervezés, elnapolás, új szoba foglalás ugyan ott, 24-ére, a gyerekeket a nővéremre hagytuk...VOLNA. Csakhogy az én csepp gyöngyöm-bogaram péntek délutánra a semmiből produkált egy kvázi magas lázat, éjjel vizes borogatás, nurophen, germicid, borogatás, nurophen, és így tovább, de a láz max. hőemelkedésig ment le. Szombaton ugyanez, szombat éjjel ugyanez. Vasárnap hajnalban már teljesen kétségbe voltam esve, hulla az aggodalomtól, meg attól, hogy két éjszaka alatt 6 órát sikerült aludni, úgyhogy irány a Heim Pál, ott volt ügyelet. A délelőttöt ott töltöttük, megvizsgálták a kisasszonyt, plusz vettek vizelet mintát, aminek az eredményét meg kellett várni. Mikor visszamentem az eredményért közölték velem, hogy jajj-jajj, nagyon nagy a baj, valamit találtak a vizeletben, és három napja láz+ nem-jó-vizelet kombó egyenlő kórházi kezelés, irány a Beteshda, mert oda tartozunk. Halálra rémültem, jajj most milesz?, át a Beteshdába, várakoztunk 2,5 órát a lázas hat hónapossal, mert egyetlen orvos ügyelt az egész kórházban, ő volt az ügyeletes az ambulancián, plusz ő volt az osztályos orvos is, aki felveszi a betegeket, vagy megvizsgálja őket. Fél óra várakozás után közölték, hogy a doktor úr egy pici (!) türelmet kér, el kell mennie felvenni a betegeket a kórházi részbe..ahhha, másfél óra múlva vissza is jött: egyébként nem volt rá panasz, nagyon kedves volt, az meg, hogy nincs pénz több orvosra, nem az ő hibája. Megvizsgálta ő is Dudust, de én már addigra eldöntöttem, hogy nincs az az Isten, hogy én itt maradjak a gyerekkel, én hazaviszem, ha kell saját felelősségre. Az orvos felvilágosított, hogy ki is száradhat, ellátott jó tanácsokkal, de tulajdonképpen egyetértett velem, hogy nem akarok maradni, bár azért a papírt alá íratta velem.
Ok, szóval elhoztam, két nap nem alvás után még ez a vasárnap éjjel volt a legjobb, "csak" két óránként keltem, mert itattam, ahogy csak tudtam, nehogy kiszáradjon. De ő aludt, tényleg csak enni kelt, meg amíg megmértem a lázát néha, ami hál'Istennek nem volt már, csak hőemelkedés. Azért reggel visszavittem a kórházba, így beszéltük meg az orvossal ugyanis. Ott egy kedves, öreg, begyöpösödött (idézem: Mi az a Viburcol??Homeopátiás???Na, neki ilyet ne is mondjak, abban nincs semmi hatóanyag, az hülyeség, blablablabla...") doktornénivel volt dolgunk, aki a vérvételt javasolta, az biztosabb, mint a vizelet, és megtudjuk belőle, hogy van-e gyulladás, meg egyáltalán mi a helyzet. Beleegyeztem, lecsapolták, persze üvöltött, de két perc múlva már mindenkire mosolygott kedvesen. Délután kellett telefonálnom az eredményért, amiből kiderült, hogy szerencsére kutya baja, valószínűleg valami vírusos betegsége van, láz és fájdalomcsillapítás, semmi más nem kell.
Egész nap csak hőemelkedése volt, viszonylag evett is rendesen, de ehhez képest olyan éjszakám volt, hogy reggel azon gondolkodtam, hogy valahonnan a mélybe vetem magam, vagy az ereimet hosszába, vagy nem tudom...Fél óra alvás és fél óra nyikorgás, nyöszörgés, üvöltés váltotta egymást. Mondom ennek a gyereknek őrült fájdalmai vannak, az tuti, biztos a torka, na majd reggel elviszem az orvoshoz. Mondjuk az gyanús volt, hogy az evéssel nem volt gond, de hát másra nem tudtam gondolni. Reggelre teljesen tele lett kiütésekkel. A doktor néni délután rendelt, napközben amúgy semmi gond nem volt, egész nap aludt, vagy nézelődött, mosolygott, szóval jó kedvű volt. Na mostmár nem ragozom sokáig, a lényeg az, hogy a doktornénink megnézte, háromnapos láz, ez biztos, kaptunk fenistil cseppet, a torka nem is piros, az biztosan nem fájhat, inkább biztos a kiütések kínozzák. Oké mondom, ma akkor legalább biztosan jól alszunk (a fenistil csepp aluszékonyságot okoz)...kis naív, butus anya!! Fél 10-kor letettem a fejem, és mikor épp elaludtam volna, nyikorgás hasított bele az éjszaka csendjébe. Megetetem, visszafekszem, elaludnék, nyikorgás...és ez így ment tovább éjfélig, mikoris feladtam, le se tettem a fejem inkább, hanem a kimerültségtől zokogva, Lackót kipateroltam az ágyából az apja mellé, én beköltöztem az ágyába, kivettem a Dodót, akinek semmi nem volt jó, se kézben, se ágyban, se hason, se háton, se sehogyse... Mondom a Gábornak hívjuk az ügyeletet, ennek a gyereknek őrült fájdalmai vannak, hogy mi fáj neki, azt nem tudom, de valami tutira nagyon. Gábor jön ránéz, gyerek képe felderül, vigyorog, vidám tornázásba kezd, keze-lába kalimpál, egyszóval pont úgy néz ki, mint akinek őőőőőrült fájdalmai vannak. Akkor már kezdett gyanus lenni a dolog, hogy talán esetleg csak hisztizik?, mondom próbáljuk meg a kis vidám, mosolygós tündér babát betenni az ágyba, hát, ahogy matracot ér a háta, keserves üvöltésbe kezd, fájdalmasan, ahogy kell.
Na de hogy most mit csináljak vele, azt nem tudom.
(Úgyhogy most megkövetem a kisfiamat, akire mindig azt mondtam, hogy borzasztó, szenvedős beteg, vele ez a háromnapos láz egy móka-kacagás volt ehhez képest.)
SOHA TÖBBET NEM SZÜLÖK. Komolyan. :)
(A barátaim tudják, hogy ez a mondat már elhagyta az ajkam, és mégis lett még egy Ducusunk, de most t é ny l e g nem szülök többet.)
Szóval az úgy kezdődött, hogy szeptember 15-én volt a 4. házassági évfordulónk, és gondoltunk egy merészet és lefoglaltunk egy gyönyörű szobát a Villa Fioréban arra a napra, a gyerekeket pedig anyósomra hagytuk...VOLNA. Mert mindkettő ügyesen betaknyosodott, Dorcinak egy kis hőemelkedése is lett. Na jó, semmi gond, újratervezés, elnapolás, új szoba foglalás ugyan ott, 24-ére, a gyerekeket a nővéremre hagytuk...VOLNA. Csakhogy az én csepp gyöngyöm-bogaram péntek délutánra a semmiből produkált egy kvázi magas lázat, éjjel vizes borogatás, nurophen, germicid, borogatás, nurophen, és így tovább, de a láz max. hőemelkedésig ment le. Szombaton ugyanez, szombat éjjel ugyanez. Vasárnap hajnalban már teljesen kétségbe voltam esve, hulla az aggodalomtól, meg attól, hogy két éjszaka alatt 6 órát sikerült aludni, úgyhogy irány a Heim Pál, ott volt ügyelet. A délelőttöt ott töltöttük, megvizsgálták a kisasszonyt, plusz vettek vizelet mintát, aminek az eredményét meg kellett várni. Mikor visszamentem az eredményért közölték velem, hogy jajj-jajj, nagyon nagy a baj, valamit találtak a vizeletben, és három napja láz+ nem-jó-vizelet kombó egyenlő kórházi kezelés, irány a Beteshda, mert oda tartozunk. Halálra rémültem, jajj most milesz?, át a Beteshdába, várakoztunk 2,5 órát a lázas hat hónapossal, mert egyetlen orvos ügyelt az egész kórházban, ő volt az ügyeletes az ambulancián, plusz ő volt az osztályos orvos is, aki felveszi a betegeket, vagy megvizsgálja őket. Fél óra várakozás után közölték, hogy a doktor úr egy pici (!) türelmet kér, el kell mennie felvenni a betegeket a kórházi részbe..ahhha, másfél óra múlva vissza is jött: egyébként nem volt rá panasz, nagyon kedves volt, az meg, hogy nincs pénz több orvosra, nem az ő hibája. Megvizsgálta ő is Dudust, de én már addigra eldöntöttem, hogy nincs az az Isten, hogy én itt maradjak a gyerekkel, én hazaviszem, ha kell saját felelősségre. Az orvos felvilágosított, hogy ki is száradhat, ellátott jó tanácsokkal, de tulajdonképpen egyetértett velem, hogy nem akarok maradni, bár azért a papírt alá íratta velem.
Ok, szóval elhoztam, két nap nem alvás után még ez a vasárnap éjjel volt a legjobb, "csak" két óránként keltem, mert itattam, ahogy csak tudtam, nehogy kiszáradjon. De ő aludt, tényleg csak enni kelt, meg amíg megmértem a lázát néha, ami hál'Istennek nem volt már, csak hőemelkedés. Azért reggel visszavittem a kórházba, így beszéltük meg az orvossal ugyanis. Ott egy kedves, öreg, begyöpösödött (idézem: Mi az a Viburcol??Homeopátiás???Na, neki ilyet ne is mondjak, abban nincs semmi hatóanyag, az hülyeség, blablablabla...") doktornénivel volt dolgunk, aki a vérvételt javasolta, az biztosabb, mint a vizelet, és megtudjuk belőle, hogy van-e gyulladás, meg egyáltalán mi a helyzet. Beleegyeztem, lecsapolták, persze üvöltött, de két perc múlva már mindenkire mosolygott kedvesen. Délután kellett telefonálnom az eredményért, amiből kiderült, hogy szerencsére kutya baja, valószínűleg valami vírusos betegsége van, láz és fájdalomcsillapítás, semmi más nem kell.
Egész nap csak hőemelkedése volt, viszonylag evett is rendesen, de ehhez képest olyan éjszakám volt, hogy reggel azon gondolkodtam, hogy valahonnan a mélybe vetem magam, vagy az ereimet hosszába, vagy nem tudom...Fél óra alvás és fél óra nyikorgás, nyöszörgés, üvöltés váltotta egymást. Mondom ennek a gyereknek őrült fájdalmai vannak, az tuti, biztos a torka, na majd reggel elviszem az orvoshoz. Mondjuk az gyanús volt, hogy az evéssel nem volt gond, de hát másra nem tudtam gondolni. Reggelre teljesen tele lett kiütésekkel. A doktor néni délután rendelt, napközben amúgy semmi gond nem volt, egész nap aludt, vagy nézelődött, mosolygott, szóval jó kedvű volt. Na mostmár nem ragozom sokáig, a lényeg az, hogy a doktornénink megnézte, háromnapos láz, ez biztos, kaptunk fenistil cseppet, a torka nem is piros, az biztosan nem fájhat, inkább biztos a kiütések kínozzák. Oké mondom, ma akkor legalább biztosan jól alszunk (a fenistil csepp aluszékonyságot okoz)...kis naív, butus anya!! Fél 10-kor letettem a fejem, és mikor épp elaludtam volna, nyikorgás hasított bele az éjszaka csendjébe. Megetetem, visszafekszem, elaludnék, nyikorgás...és ez így ment tovább éjfélig, mikoris feladtam, le se tettem a fejem inkább, hanem a kimerültségtől zokogva, Lackót kipateroltam az ágyából az apja mellé, én beköltöztem az ágyába, kivettem a Dodót, akinek semmi nem volt jó, se kézben, se ágyban, se hason, se háton, se sehogyse... Mondom a Gábornak hívjuk az ügyeletet, ennek a gyereknek őrült fájdalmai vannak, hogy mi fáj neki, azt nem tudom, de valami tutira nagyon. Gábor jön ránéz, gyerek képe felderül, vigyorog, vidám tornázásba kezd, keze-lába kalimpál, egyszóval pont úgy néz ki, mint akinek őőőőőrült fájdalmai vannak. Akkor már kezdett gyanus lenni a dolog, hogy talán esetleg csak hisztizik?, mondom próbáljuk meg a kis vidám, mosolygós tündér babát betenni az ágyba, hát, ahogy matracot ér a háta, keserves üvöltésbe kezd, fájdalmasan, ahogy kell.
Na de hogy most mit csináljak vele, azt nem tudom.
(Úgyhogy most megkövetem a kisfiamat, akire mindig azt mondtam, hogy borzasztó, szenvedős beteg, vele ez a háromnapos láz egy móka-kacagás volt ehhez képest.)
SOHA TÖBBET NEM SZÜLÖK. Komolyan. :)
(A barátaim tudják, hogy ez a mondat már elhagyta az ajkam, és mégis lett még egy Ducusunk, de most t é ny l e g nem szülök többet.)
2011. szeptember 22., csütörtök
Fütyi ügy
Lehet, hogy egyszer sok-sok év múlva Lackó kiakad majd, hogy ezt most megosztom a közzel, de muszáj lejegyeznem, hogy nyoma maradjon valahol. :)
Szóval lenőtt. És most felhúzta a doktornéni. És Lackó egész ügyes volt, csak mérsékelten üvöltött, aztán kifele menet megkérdezte, hogy "a doktornéni szurit adott a pöcsimbe?". Később útközben már kezdett fájni, akkor jajjgatott, és a nyílt utcán megkért, hogy adjak egy puszit a pöcsére...Hehe. :) Passzoltam, de mondtam, hogy majd otthon kitalálunk valamit. Aztán egész délelőtt nem volt gond, mert hatott a lidocainos krém, de délután úgy rohant be hozzám a kertből, hogy azt hittem megcsípte egy méhecske, mert csak jajveszélet, és óbégatott. Kiderült, hogy pisilnie kell. Aztán ez ment egész délután, minden pisi előtt és után volt egy pár perces sírdogálós közjáték, és egyszer nagyon csalódottan azt is megkérdezte Tőlem, hogy "De anya, mér csinálta a doktornéni ezt a pöcsimmel???". Egyem a szívét, komolyan nagyon sajnáltam. Hajnalban még volt egy kis (na jó nagy) kiabálás, aztán reggel fél hétkor is, aztán egy fél óra múlva megint. Aztán rájöttünk, hogy már annyira kell pisilnie, hogy majd' szétdurran a hólyagja, csak inkább visszatartotta, erre én felajánlottam neki, hogy engedek egy kis kád vizet, és pisiljen abba...Meg is engedtem a vizet, levetkőztettük szépen, ő meg odaállt a kád mellé, és csak csorgatott, meg csorgatott, meg csorgatott hosszasan... :) Említettem neki, hogy ezt nem pont így gondoltam, hanem hogy esetleg beleül (mert a tesóm szerint az beválik ilyenkor), de erről hallani sem akart, nem szeretné ugyanis, hogy vízzel érintkezzen a kukaca. És bár ma már nem volt semmi gond, azért emellett az elképzelése mellett kitart, a vizet nem szabad továbbra sem rá engedni, és hozzáérni, meg leginkább ránézni se nagyon lehet :)
Szóval lenőtt. És most felhúzta a doktornéni. És Lackó egész ügyes volt, csak mérsékelten üvöltött, aztán kifele menet megkérdezte, hogy "a doktornéni szurit adott a pöcsimbe?". Később útközben már kezdett fájni, akkor jajjgatott, és a nyílt utcán megkért, hogy adjak egy puszit a pöcsére...Hehe. :) Passzoltam, de mondtam, hogy majd otthon kitalálunk valamit. Aztán egész délelőtt nem volt gond, mert hatott a lidocainos krém, de délután úgy rohant be hozzám a kertből, hogy azt hittem megcsípte egy méhecske, mert csak jajveszélet, és óbégatott. Kiderült, hogy pisilnie kell. Aztán ez ment egész délután, minden pisi előtt és után volt egy pár perces sírdogálós közjáték, és egyszer nagyon csalódottan azt is megkérdezte Tőlem, hogy "De anya, mér csinálta a doktornéni ezt a pöcsimmel???". Egyem a szívét, komolyan nagyon sajnáltam. Hajnalban még volt egy kis (na jó nagy) kiabálás, aztán reggel fél hétkor is, aztán egy fél óra múlva megint. Aztán rájöttünk, hogy már annyira kell pisilnie, hogy majd' szétdurran a hólyagja, csak inkább visszatartotta, erre én felajánlottam neki, hogy engedek egy kis kád vizet, és pisiljen abba...Meg is engedtem a vizet, levetkőztettük szépen, ő meg odaállt a kád mellé, és csak csorgatott, meg csorgatott, meg csorgatott hosszasan... :) Említettem neki, hogy ezt nem pont így gondoltam, hanem hogy esetleg beleül (mert a tesóm szerint az beválik ilyenkor), de erről hallani sem akart, nem szeretné ugyanis, hogy vízzel érintkezzen a kukaca. És bár ma már nem volt semmi gond, azért emellett az elképzelése mellett kitart, a vizet nem szabad továbbra sem rá engedni, és hozzáérni, meg leginkább ránézni se nagyon lehet :)
2011. szeptember 12., hétfő
Fél a sötétben
Lackóm. Kb. két hete kezdődött, hogy esténként lefekvés után csinálta a balhét. Nem sokkal azután, hogy kijöttünk tőle a szobából óbégatni kezdett, meg kitalált mindent...szomjas, kakilni kell, fityfiritty. Kérdeztem mi a baja, nem tudta megmondani. Aztán megvilágosodtam, és felajánlottam, hogy ha kimentem, résre nyitva hagyom az ajtót...ennek megörült, és azóta minden a legnagyobb rendben, amíg nyitva az ajtó. :)
Nem értem én ezt a gyereket
Olyan klassz éjszakáink voltak...Némelyiket teljesen átaludta, vagy max. hajnalban kelt enni.
Most meg már egy-másfél hete kétszer kel, gyakorlatilag majdnem 4 óránként.
Aztán meg itt van az evés is. Van olyan, hogy napközben alig eszik értékelhető mennyiségeket, mindenből csak pár kanállal, és ugye ez még nem lenne baj, de a tápszer sem csúszik nappal. És akkor így nem is csodálom, hogy kel éjjel enni, mert nyilván éhes, csak azt nem értem miért nem nappal eszik. :(
Most egy picit megint odavagyok.
Most meg már egy-másfél hete kétszer kel, gyakorlatilag majdnem 4 óránként.
Aztán meg itt van az evés is. Van olyan, hogy napközben alig eszik értékelhető mennyiségeket, mindenből csak pár kanállal, és ugye ez még nem lenne baj, de a tápszer sem csúszik nappal. És akkor így nem is csodálom, hogy kel éjjel enni, mert nyilván éhes, csak azt nem értem miért nem nappal eszik. :(
Most egy picit megint odavagyok.
2011. szeptember 10., szombat
2011. szeptember 5., hétfő
Címszavakban
Sajnos rájöttem, hogy egy s*ggel több lovat nem lehet megülni. A háztartás, a kreatív blog, a meska, a megrendelések (mert hál' Istennek vannak, ami miatt nagyon boldog vagyok!), a lurkók, Gábor... Szóval nem jut mostanában időm erre a blogra. :(
Azért most mégis összekapom magam, és pár szót írok az én hat hónapos Hurka Dorkámról, akinek van vagy ezer beceneve, úgy mint Dudus, Dudó, Dudlimudli, ViDorka, DuDorka, Dorci, Dudlicsek, Dodó, Durci Dorci. Igen, tudom, hogy egy pettyet infantilis vagyok, de imádom becézgetni! :)
Szóval, mivel most sincs sok időm, ezért úgy csinálom, ahogy Timocskánál láttam, és csak címszavakat írok, amik sokat elárulnak mostanában Dorciról. Így:
-Finom. Minden értelemben...Finomak, lágyak a mozdulatai, és finom is, megenni való. :)
-Se színű szemű. Kék volt, aztán lett pár barna cirom benne, és most seszínűre váltott, pont mint anno Lackóé, ami most barna.
-Hurkás. (De most épp nyúlik)
-Kanalazós. (Egyre ügyesebb, imádja a banánt, meg mostmár a sütőtököt is)
-Nézelődős.
-Kacagós, mosolyalbum.
-Lackó imádó.
-Cumitlan. (Eleinte próbálkoztunk, ezt itt írtam is, de talán két hétig ha cumizott, azóta nem).
-Fogatlan.
-Pörgő-forgó, tornabajnok. (Egyre ügyesebb, gurulva, kúszva bejárja a szobát, ma amíg nem néztem oda, becsúszott a kanapé alá, és beszorult. :) Nem kell megijedni, azért nem olyan kicsi ott a hely. Nagyon nevettem, mikor megláttam)
-Szőke szempillás. (Ettől elolvadok)
És végül két elfogult jelző:
-Imádnivaló.
-Csudaszép.
Íme a bizonyíték:
Azért most mégis összekapom magam, és pár szót írok az én hat hónapos Hurka Dorkámról, akinek van vagy ezer beceneve, úgy mint Dudus, Dudó, Dudlimudli, ViDorka, DuDorka, Dorci, Dudlicsek, Dodó, Durci Dorci. Igen, tudom, hogy egy pettyet infantilis vagyok, de imádom becézgetni! :)
Szóval, mivel most sincs sok időm, ezért úgy csinálom, ahogy Timocskánál láttam, és csak címszavakat írok, amik sokat elárulnak mostanában Dorciról. Így:
-Finom. Minden értelemben...Finomak, lágyak a mozdulatai, és finom is, megenni való. :)
-Se színű szemű. Kék volt, aztán lett pár barna cirom benne, és most seszínűre váltott, pont mint anno Lackóé, ami most barna.
-Hurkás. (De most épp nyúlik)
-Kanalazós. (Egyre ügyesebb, imádja a banánt, meg mostmár a sütőtököt is)
-Nézelődős.
-Kacagós, mosolyalbum.
-Lackó imádó.
-Cumitlan. (Eleinte próbálkoztunk, ezt itt írtam is, de talán két hétig ha cumizott, azóta nem).
-Fogatlan.
-Pörgő-forgó, tornabajnok. (Egyre ügyesebb, gurulva, kúszva bejárja a szobát, ma amíg nem néztem oda, becsúszott a kanapé alá, és beszorult. :) Nem kell megijedni, azért nem olyan kicsi ott a hely. Nagyon nevettem, mikor megláttam)
-Szőke szempillás. (Ettől elolvadok)
És végül két elfogult jelző:
-Imádnivaló.
-Csudaszép.
Íme a bizonyíték:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
