Elengedés

Jaj Istenem nagyon nehéz ez! :)

Az van ugyanis, hogy Lackó szombaton először aludt a tesóméknál, és egyre több időt tölt a nagymamánál is egyedül. Ami nekem piszok nehéz. Tudom, hogy jó helyen van, jól érzi magát, ő is tudja, hogy biztonságban van (ezt onnan tudom, hogy sosem hiányol egy picit sem, sőt, többnyire haza sem akar jönni...), és nekem mégis olyan nehéz. Ilyenkor többnyire minden gondolatom ő, és sokszor már-már gyötrő a hiánya. De tudom, hogy ennek így kell lennie, és vele nem is éreztetem, hogy milyen nehéz ez nekem.
Istenem, csak most született, és már olyan önálló! :)

/Az ottalvás amúgy úgy történt, hogy szombaton esküvőn voltunk, ahová Lacust is vittük, a vacsora után viszont hazavittük a tesómékhoz, mi pedig visszamentünk a lagziba. Reggel aggódva hívtam a tesómat, hogy na mi újság?, hogy bírta Lackó?, hiányolt?. A válasz pedig: minden rendben, abszolút nem hiányolt, és reggel az első kérdése az volt, hogy Zsuzsika?(aki az unokatesója). :) Mikor értementem rámnézett, és közölte, hogy "nem kérsz hazamenni!" :) Szóval nagyon hiányoztam neki! :)/