Ezek vannak nekünk mostanság. Lackó a 00 és 5 óra közötti intervallumban valamikor üvöltve ébred, csak engem akar (kiabál, hogy Anya, Tamcsi, Gyere ide!) és az Istennek nem lehet sehogysem visszaaltatni. Nem alszik el a kiságyában, sem a nagyobb ágyban mellettem, és még köztünk a szülői ágyban sem. Talán a legsikeresebb még az, ha ő marad a kiságyban, én meg melléfekszem a heverőre, és a kezemet bedugom a rácson, hogy érezze vele vagyok. Aztán órákon át virrasztunk így, míg végül valahogy el nem ájul. Nem tudom mitől lehet ez, csak azt tudom, hogy hulla fáradt vagyok, délután már leragad a szemem, és nem tudok nem aludni vele, ami viszont azt eredményezi, hogy este 11-ig esélyem sincs az elalvásra, csak forgolódok.
Amúgy is elképesztően lusta napokat élek, semmihez nincs kedvem, a lakás egy romhalmaz, én meg ha megcsinálok egy valamit a többi ezerhez már se kedvem, se energiám. Azt hittem, hogy ha a meleg elmúlik, több lesz az energiám, de sajna nem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Drága Tamcsi! Azt ugyan nem tudom, hogy Lackó mitől ilyen nyugtalan éjszakánként, de, ha tudok Neked segíteni az otthoni teendőid ellátásában, akkor azt nagyon szívesen megteszem! (ezt komolyan is gondolom!)
Ölellek sok szeretettel!
Megjegyzés küldése