Borzalmas éjszakák

Ezek vannak nekünk mostanság. Lackó a 00 és 5 óra közötti intervallumban valamikor üvöltve ébred, csak engem akar (kiabál, hogy Anya, Tamcsi, Gyere ide!) és az Istennek nem lehet sehogysem visszaaltatni. Nem alszik el a kiságyában, sem a nagyobb ágyban mellettem, és még köztünk a szülői ágyban sem. Talán a legsikeresebb még az, ha ő marad a kiságyban, én meg melléfekszem a heverőre, és a kezemet bedugom a rácson, hogy érezze vele vagyok. Aztán órákon át virrasztunk így, míg végül valahogy el nem ájul. Nem tudom mitől lehet ez, csak azt tudom, hogy hulla fáradt vagyok, délután már leragad a szemem, és nem tudok nem aludni vele, ami viszont azt eredményezi, hogy este 11-ig esélyem sincs az elalvásra, csak forgolódok.
Amúgy is elképesztően lusta napokat élek, semmihez nincs kedvem, a lakás egy romhalmaz, én meg ha megcsinálok egy valamit a többi ezerhez már se kedvem, se energiám. Azt hittem, hogy ha a meleg elmúlik, több lesz az energiám, de sajna nem.

I Love Moloko

De ezen kívül még imádom a Familiar Feelinget, a Sing it Backet, a The Time is now-t, Meg Rosisin Murphy saját számait is. Imádom. :)

Lackó első találkozása a Halállal

Nyugalom, azért nem túl közeli az élmény. De valahogy mégis nagyon intenzív.
Az egész úgy kezdődött, hogy ma délután a freemailről kilépve láttam, hogy tegnap meghalt egy rendőr egy autós üldözés miatt, és kérdeztem Gábort, hogy ő is hallott-e az esetről. Meg is vitattuk, hogy szörnyű-borzasztó, de túl sok szó nem esett a dologról. Aztán este mikor hazajöttünk a mamától, bekapcsoltam a gépet, mire is Lackó elkezdte mondogatni, hogy meghalt a bácsi. Kérdem tőle milyen bácsi? Ő nem felel, csak hajtogatja, hogy meghalt a bácsi. Mivel nem tudtam mire vélni a dolgot, eltereltük a szót, Lackó lezuhanyzott, majd zuhanyzás után szorosan a nyakamba fúrta a kis fejét, és ismét közölte, hogy meghalt a bácsi. Akkor egyszer csak bevillant, hogy a rendőr bácsi halt meg, amit nyilván ő is hallott. Úgyhogy megbeszéltük a dolgot, hogy igen, meghalt, de már jó helyen van, a Mennyországban, a bűnöző, gonosz bácsit pedig bezárták, és nem tud többé kijönni, és nem bánt senkit többet. Aztán ezt a sztorit még vagy ezerszer átbeszéltük, mert Lackó folyamatosan hajtogatta, hogy meghalt a bácsi, mit csinált rendőr bácsi?, mit csinált gonosz bácsi?, bezárták bácsit, nem tud kijönni., stb. Mi pedig elmondtuk újra, meg újra, meg újra a történetet.

Egyem a kis szívét, én még soha eddigi "pályafutásom" során, mikor gyerekekkel foglalkoztam, vagy tanultam róluk, nem hallottam még olyat, hogy egy alig két éves gyerek tudná mi az a halál, vagy értené, vagy csak sejtené akár. Hihetetlen. (És szerintem bámulatos, hogy a gyerekek milyen ügyesen próbálják feldolgozni a tapasztalataikat.)

Szóval akkor bővül a család

Na, 20 mm, 9 hetes, március 2-án érkezik, és pont olyan kis formás paca, mint Lackó volt ennyi idősen.
Most megyünk és családilag pizzázunk egyet, hogy megünnepeljük a dolgot! :)

Szar ügy?

Olyan hihetetlen, hogy valakinek pont attól szép az élet, hogy ilyen meleg van, míg én hetek óta a lakásban kuksolok, és csak a túlélésre játszok, semmi jó kedv, vagy élvezet.
Na most, ilyenkor azon szoktam tűnődni, hogy ha az ilyen különböző emberek mind a Jóistenhez, vagy a Sorshoz, vagy a Felsőbb vezetéshez imádkoznak a maguk igazáért (úgy értem a konstans melegért, vagy a "végre lehűlésért") akkor a Jóistennek, Sorsnak, Felsőbb vezetésnek elég nehéz dolga van, hogy kit is tegyen boldoggá.
Persze tudom, hogy rosszak az esélyeim, elvégre az évszak neve nyár, szóval vélhetőleg nem az én kívánságaim fognak teljesülni. :)

Süssetek ti is amerikai palacsintát!

Én mostanában szívesebben csinálom, mint a magyar változatot, és Lackó is jobban szereti. Nagyon egyszerű, és szerintem a maga egyszerűségében nagyon finom is.

Recept itt.
Mi lekvárt teszünk a tetejére, de már ettem kakaóporral megszórva, és úgy is isteni finom volt.

...

Úúúúúgy unatkozom!!!

A fiúk alszanak, az eső kopog, nekem meg még nincs kedvem lefeküdni /persze lehet, hogy ez azért van, mert mostanában minden délután hunyok két órát Lacussal, de nem tehetek róla ólmosak a szempilláim olyankor :)/

Dióhéjban

Volt ez a két gyönyörű nap, amikor nem volt reggeltől estig hőség, de ez már ismét a múlté, és én mostmár nem csak a hányingerrel és a meleggel küzdök, hanem az allergiával is. :(
Viszont pénteken megyek dokihoz, és remélem végre beleélhetem magam a második lurkó érkezésébe, és hivatalos lesz a dolog. :)
Egyébként meg várom az őszt, amúgy is az a kedvenc évszakom.

Dili

Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy az idegbaj szélén állok. Napok óta nem alszom a meleg miatt, szinte egyáltalán semmit. Napközben Lackó tesz tönkre, mindenhová jön utánam, rám mászik, belémvájja a könyökét, letapossa a vesémet, a fejem tetejére ül. Ha megpróbálom letenni üvölt, de mint az őrült. Ha épp nem engem szekál, csupa rosszaságot csinál, pl. ma eltekerte a mosógép pöckét, kb. fél órával azelőtt, hogy lejárt volna a mosás.
Ha ez a meleg még tovább tart, tuti bedilizek. Az előrejelzések szerint még két hétig tuti marad a hőség, úgyhogy találkozunk a Hárs hegyen.

Nyafi

Tudom, hogy nekem semmi sem jó, de most komolyan, nem lehetne, hogy nem 35 fok van árnyékban???? Utálom, utálom, utálom a meleget, alapból is, hát még konstans hányingerrel és álomkorral megspékelve.
Asszem átgondolom még a három gyerek dolgot...

Könyörgök...

...mondja valaki, hogy az állandó hányinger csak az első trimeszter végéig tart!!!

Gyönyörűm

Elengedés

Jaj Istenem nagyon nehéz ez! :)

Az van ugyanis, hogy Lackó szombaton először aludt a tesóméknál, és egyre több időt tölt a nagymamánál is egyedül. Ami nekem piszok nehéz. Tudom, hogy jó helyen van, jól érzi magát, ő is tudja, hogy biztonságban van (ezt onnan tudom, hogy sosem hiányol egy picit sem, sőt, többnyire haza sem akar jönni...), és nekem mégis olyan nehéz. Ilyenkor többnyire minden gondolatom ő, és sokszor már-már gyötrő a hiánya. De tudom, hogy ennek így kell lennie, és vele nem is éreztetem, hogy milyen nehéz ez nekem.
Istenem, csak most született, és már olyan önálló! :)

/Az ottalvás amúgy úgy történt, hogy szombaton esküvőn voltunk, ahová Lacust is vittük, a vacsora után viszont hazavittük a tesómékhoz, mi pedig visszamentünk a lagziba. Reggel aggódva hívtam a tesómat, hogy na mi újság?, hogy bírta Lackó?, hiányolt?. A válasz pedig: minden rendben, abszolút nem hiányolt, és reggel az első kérdése az volt, hogy Zsuzsika?(aki az unokatesója). :) Mikor értementem rámnézett, és közölte, hogy "nem kérsz hazamenni!" :) Szóval nagyon hiányoztam neki! :)/