Megint egy nemalvós poszt

Jajjj, hát már megint mennyi mindenről nem írtam...
Igazából azért nem, mert borzalmas nemalvós éjszakák vannak mögöttünk, és egyfelől csak a túlélésre játszottam legtöbbször, másrészt meg nem akartam folyton panaszkodni.
Azért hogy mégis nyoma maradjon ennek is, elmesélem. Eszméletlenül magam alatt voltam a nem alvástól és a tehetetlenségtől az utóbbi időben. Elképzelésem sem volt, hogy hogyan változtassak ezen a kialakult helyzeten, ami egyre csak rosszabb és rosszabb lett. Kb. egy hétig minden éjjel úgy döntött a csaj, hogy ő már hajnal négykor kialudta magát, és képes volt órákon át üvölteni. És ez még azt mondom hogy hagyján, de amik hajnal négy előtt történtek...Hát, volt olyan éjszakánk, hogy kelt éjfélkor, kettőkor, és aztán négykor végleg....
Nem mondom, hogy ez most megoldódott, csak azt, hogy két napja egy kicsit jobb. Azt sem gondolom, hogy ez most végleges lenne, és örüljünk, juhé, mert Nála ez nem így megy. Most picit pihenünk (azért nem alussza át az éjszakát, hanem CSAK KÉTSZER kel, és nem kezd el óbégatni hajnalban, de megtanultam, hogy vele már ennek is örülni kell.)
Az elmúlt egy év éjszakázásai teljesen leamortizáltak, akkora táskák vannak a szemeim alatt, hogy mikor fényképen láttam, el sem hittem, hogy ez tényleg én vagyok. :( Sokszor akkor sem tudok rendesen aludni, ha épp lehetne, mert hallgatom, hogy mikor kezd el nyűglődni. Én azt tanácsolnám magamnak, hogy aludjon egyet valakinél, de a családból senki nem kapkod a lehetőségért, én meg nem erőltetem. Ez van. Előbb-utóbb csak alszik majd,... Én csak Lackót sajnálom, mostmár sokszor ő sem tud aludni, a múltkor mikor jöttem be Dorcihoz, úgy találtam L.-t az ágyában, hogy a fején volt a párna. :(